A kérdést azért tettem fel magamnak, mert úton-útfélen azt látom, hogy emberek felnőttként világosodnak meg és jönnek rá arra, hogy számukra a DJ pálya lesz az, amiben majd kiteljesednek - bármit is műveltek azelőtt. Én azonban azt gondolom, hogy az elhivatott lemezlovasoknál ez a kérdés már jóval azelőtt eldől, hogy levetkőztek volna az első férfi magazinban, vagy bevontultak volna napot lopni valamelyik selejtes valóságsóba. Na most, az ember kiből induljon ki, ha nem saját magából? Mivel e sorok írása közben már negyed százada dolgozom a szakmában, hát azt hiszem van mire visszanézni.

Mindenki megszokta már, hogy a remixeket, mash-up-okat a bandcamp-re teszem fel, erre most mi ez a Zippyshare? Igazából hirtelen ötlet volt, hogy olyan anyagokat tegyek fel ide, amelyekkel amúgy sem vesződtem sokat, melyekhez nincs kedvem/időm "borítót" gyártani, melyeket várakozási idő nélkül lehet letölteni, sőt mindegyikbe bele is lehet hallgatni előtte - hogy senki ne vegyen zsákbamacskát.

Bár már lassan 2012-t írunk (mikor e sorokat rovom), de érdemes egy 16 évvel ezelőtti történetet elővenni, ugyanis ezzel kapcsolatban még mindig vannak (lehetnek) félreértések. Visszafogott ember vagyok, de Máté Péter után szabadon vallom, hogy "hitem a szerény büszkeség", ezért érdemeimet nem hallgat(hat)om el. Márpedig ha vannak ilyenek, akkor az Oldies Mix elkészítése ezek közé tartozik - mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az egyveleg ma is töretlen népszerűsége. Mivel az évek során többen is maguknak tulajdonították a készítés jogát, hát jöjjön most a mix hiteles története attól, aki kitalálta és megvalósította.

Mash-up-ot gyártani lényegesen könnyebb, mint remixet. Ott pepecselni kell a hangzással, mindenféle apróságokkal, míg a mash-up esetében "csak" két kész dalt kell összerakni. Persze ez sem egyszerű, ha az embernek nincs ötlete, de ha van, akkor csak idő kérdése. Az egész úgy kezdődött, hogy elhatároztam: megint megremixelem az I Like To Move It című klasszikust...

Sokan vannak olyanok, akik hallottak már a Moulin Rouge-ról, talán emlékeznek is rá, hogy annak idején ment onnan valami revü műsor, amelyben pávatollas táncosok riszálták magukat a frakkos úri közönség előtt. Nos igen, volt a Moulin Rouge-nak ilyen időszaka is, és volt sok más is. Egyik titka éppen az, hogy mindig képes volt alkalmazkodni az adott kor(szak) szórakozási igényeihez. Mostanság is táncos mulatóként működik, ám a táncot nem nézni kell, hanem "művelni". A közönség táncol, ráadásul nem csak a központi tánctéren, hanem a színpadon is. A Moulin Rouge most tényleg a közönségé.