mber2016 500pxTalán kezdjük a leggyakrabban elhangzó kérdéssel: miért "nagyember"?

Nos, ha ismersz, vagy láttál már, akkor talán tudod... A lényeg, hogy amikor 1995-ben elkezdtem dolgozni a Juventus Rádióban, még senki nem tudta a nevemet - nagy is volt akkoriban a jövés-menés, újak jöttek, régiek mentek -, csak úgy tudtak azonosítani, hogy "...tudod, az a nagy ember". Végtére is, a 197 centis magasságomnak kijár, nem? Az évek során aztán persze rajtam maradt a név, és mondhatom, hogy védjeggyé vált.

De minek is lett a védjegye? Igen, "akarok róla beszélni..." wink

A gyermekkor

1971. augusztus 20.Szó szerint beleszülettem a zenébe, ugyanis édesapám zongorázott, a zenekarával pedig rendszeresen próbáltak a lakásban. Mivel akkoriban erősen "hardver központú" volt a felszerelés, már totyógóként is kábelek, hangszerek és hangszórók között mászkáltam - és hallgattam az aktuális slágereket jó hangosan. Általános iskolában zenei tagozatra mentem, és mivel volt otthon zongora, elkezdtem tanulni a hangszert. Teltek az évek, és ahogy nőttem rájöttem, hogy sokkal könnyebb magnóról Bach-ot hallgatni, mint lejátszani két kézzel, ezért a rendszeres tanulást feladtam, maradt a hobbi zongorázás, viszont jött a magnó. Nem sokkal később lett egy második deck, majd mellé egy elemes NDK keverő (lásd a képen jobbra), így kevergetni is elkezdtem.regie2000 A rádióban hallható műsorokat kezdtem el utánozni otthon, "gyakoroltam" a műsorvezetést. (Van egy ilyen felvételem 1980-ból, de nincs az az Isten, hogy a mutálás előtti csilingelő hangomat rajtam kívül más is meghallhassa...)

Így utólag visszatekintve nyilvánvalóvá vált, hogy ez lesz az irány, minden errefelé mutatott: az iskolai bulin én szolgáltattam a zenét, és próbáltam igazságot tenni a két részre szakadt osztályban az ABBA és a Boney M rajongók között. Micsoda ugrás egy év alatt: megelőzőleg még a zongoránál ültem, és a Sárga Tengeralattjáró-t játszottam, most meg már magnó szólt! Dj lettem.


Belvarosi Ifjusagu HazAz igazi mixelés azonban csak később jött, addig még pár lépcsőfokot haladnom kellett. 1984-ben elvetődtem Budapest egyetlen olyan lemezboltjába, ahol maxi single-eket lehetett kapni (350.- Ft volt darabja, akkor eléggé nagy pénz), és ott a kezembe került Kevin MacDonald 1984-es dalokat tartalmazó mixe. Azonnal megihletett, éreztem, hogy nekem is ilyet kellene csinálnom! Mai tudásommal is nehezen foghatom fel, hogy a nyolcvanas évek elején ezt így hogyan tudta összehozni! Kevin MacDonald mellett egy másik név is belépett a képbe: Ben Liebrand. A holland DJ/remixer lett a másik példaképem, az ő munkássága is erősen hatott rám. Rendszeresen jártam abba a bizonyos lemezboltba, és minden zsebpénzemet lemezekre költöttem - ha kis lépésekben is, de növekedni kezdett a kollekció. 1986-ban a sikertelen egyetemi felvételi után - nyelvgyakorlás céljából - a Hilton Szállóba kerültem londinernek, de persze a legtöbb időt az ott már fogható műholdas zenecsatornák (Sky Channel, Super Channel, MTV) figyelésével töltöttem.
1985 nyarán vetődtem el a Belvárosi Ifjúsági Házba, ahol egy kopasz, szakállas fickó videó diszkót csinált vasárnap délutánonként. Feltűnt, hogy minden új zene megvolt neki, amiket én a BBC World Service 'Top 20' című műsorában folyamatosan hallgattam. Összebarátkoztam ezzel a figurával, ő Agócs Tibor, a mindenki által csak Diszkó Pópának becézett lemezlovas, aki elindított a "végzetem" felé: technikusként kezdtem nála, később megbízott kisebb helyettesítésekkel, aztán meg bulikat is szerzett nekem. A kapcsolat mind a mai napig megmaradt, ő lett a fiam keresztapja.

Pályám kezdete

Hotel Rege 1990A Blogban (ITT és ITT) bővebben írok a kezdetekről, ezen az oldalon csak nagy vonalakban. Szóval.
Első rezidens helyem 1989-ben a Hotel Rege Disco 2000 lett. Addigra már jócskán lettek lemezeim, és itt már folyamatosan vásároltam az újakat, töltöttem fel a hiányzó régieket. Itt volt egy Dynacord keverő, egy Technics lemezjátszó, nekem "csak" a másikat kellett megvenni. 1990-ben leomlott a Vasfüggöny, elkezdhettünk lemezekért járni Münchenbe. Mondanom sem kell, hogy minden pénzem ráment...
1991-ben kaptam felkérést Budapest legrégebbi egyetemi klubjától, ezért elhagytam a Regét, és egy hosszú kapcsolat vette kezdetét: az Új Vár Klub rezidense lettem. Itt 10 évet töltöttem el békében és boldogságban, menet közben a bakelitről átálltam a CD-re nem csak azért, mert minden megjelent már CD maxin, hanem azért is, mert 1994-ben bekerültem a Juventus Rádióba, ott meg ugye praktikusabb volt CD-ket használni. Ez is életem szép és hosszú része volt, egészen 2006-ig, tehát 12 éven át tartott. A péntek esti műsorok házigazdája voltam, de közben csináltam mindent: reklámokat, riportokat, helyettesítettem más kollégákat, rögzítettem-vágtam... Ez volt számomra A Rádiózás Iskolája. Így, csupa nagy kezdőbetűvel!

A történet folytatódik

Első profi hangtechnikai berendezésemet 1996-ban vásároltam (egy 4 sávos Soundscape DAW-ot), így már semmi nem állhatott a mix készítés útjába. Elkezdtem dolgozni, ennek egyik első, máig is ismert és kedvelt eredménye volt az Oldies Mix (illetve további, csak a péntek esti műsorban elhangzó ún. Juventus Mixek). Ezekről bővebben az Egyéb mixek menüpontban.
2001-ben elhagytam az Új Vár Klubot, és Juventus DJ-ként jártam be az országot, és annak szinte minden klubját. 2006-ben véget ért a Juventus-os szerelem, de nemsokára következett az új, amelyet ugyan már nem Nagyember-ként éltem meg, de ettől még az is én vagyok.
2007-ben a Jazzy Rádió alapító tagja, zenei szerkesztője, majd később programigazgatója lettem, a Juventus melletti másik Nagy Iskola ez volt: itt kerültem a mikrofon másik oldalára (is), itt vettem részt az alkotó munkában is. 2012-ben - egy rövid időre - a programigazgatóságot feladva ismét a műsorvezetésre koncentráltam, a mai napig hallható vasárnap délelőttönként a Jazzkovács című műsorom.

Továbbra is versenyben

Moulin Rouge2009-ben kerültem rezidensként a budapesti Moulin Rouge-ba, ahol négy évet töltöttem el. Itt remek alkalmam nyílt nem csak magyar, de külföldi vendégeket is szórakoztatni mixeimmel, mash-up-jaimmal, melyeket megtalálhatsz a Bandcamp oldalamon. 
Közben szép lassan újra formátumot váltottam: miközben a bakelit örök szerelem marad, a CD mellett megjelent a laptop is. Ma már nem is nagyon dolgozom mással, mert az általam elképzelt, és korábbi mixeimen csak stúdió körülmények között megvalósítható keveréseket ezzel élőben is elő tudom adni. Arról nem is beszélve, hogy az új zenék egyre nagyobb része érkezik kizárólag digitális formátumban.
Manapság is az országot járom, hangomat azonban nem csak a Jazzy-ben lehet hallani, hanem 2014 márciusa és 2016 június között a Gong FM-en: minden héten csütörtökön este 8-tól szólt az M-Beat, elektronikus zenei barangolás (az elhangzott műsorok visszahallgathatók az M-Beat Mixcloud oldalán).
És miközben korábbi mixeket, rádióadásokat hallgatsz, hetente egyszer megtalálsz a DiVIno Bazilikában, ahol a borozgatáshoz játszom minőségi muzsikákat.
Rádióból pedig sosem elég, ezért 2016 márciusában elindítottam a saját webrádiómat azért, hogy azok is megtalálják a zenei kínálatot, akik nem kiváncsiak a locsogásra, meg a reklámokra. Ez lett a Deluxe FM, melynek lejátszóját a kezdőlapon, a Facebook modul alatt találod.

Nos, te itt és most kapcsolódtál be a történetbe....