Hej, ha a hetvenes években itthon is olyan maxi single kultúra lehetett volna, mint az Egyesült Államokban! Ha itt is dolgozhattak volna olyan remixerek, mint Tom Moulton... Nos, ebben az esetben a Neoton Família Napraforgó című lemeze világsiker lehetett volna, és remek hosszú verziók készülhettek volna a lemez megannyi zseniális hangszerelésű dalából! Mindez azonban csak a "mi lett volna, ha..." öncélú ábrándozása, ma már tudjuk, hogy az első magyar maxi single csak 1984-ben jelent meg (és nem a Neoton Família, hanem az LGT adta ki). De most nem arról a maxiról beszélek, még csak nem is a Napraforgó albumról, hanem annak egyetlen (egyébként azért nemzetközi sikereket is elérő) daláról a Santa Mariáról.

 Ezt a dalt mindig szerettem, imádtam, hogy vonósok és fúvósok vannak benne, hogy... hogy... úgy megszólal. Lemezlovasként is rendszeresen játszottam, eleinte persze még csak bakelitről. Amikor már voltak maxi lemezeim és hallottam, hogy mi mindent ki lehet hozni egy dalból, eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha ebből is lenne... De nem volt. Persze keverni sem nagyon lehetett, mert túl azon, hogy az ütemet akkoriban nem tudták olyan pontosan tartani mint manapság, a gépzenék korszakában, egy kislemez verziót keverni hosszúra, (szinte) lehetetlen...
Amikor megjelent a Napraforgó CD-n azonnal megvettem, de egy kicsit csalódtam. Imádott dalomban a kick drum (szerintem) nagyon domináns volt , és olyan reverb volt rajta, hogy attól kicsit pufogós lett, és ennek még tere is volt! Annyira nem jött be...

2000-ben, amikor a Juventus Mix Vol. 2000 készült, megkerestem a Hungarotont, illetve Pásztor Lászlót, aki az eredeti szerzőket képviselte, hogy szeretnék egy korszerűbb verziót varázsolni a dalból. Mivel addigra számos remixen voltam túl, ismertek (és talán elismertek is), megkaptam a lehetőséget, illetve az eredeti 12 sávos felvételt. Ez olyan érzés, mint amikor az ember egy példaképével személyesen is találkozhat.
Sajnos egy kis hiba is csúszott a gépezetbe: amikor megkaptam a sávokat, már leadás előtt állt a Juventus Mix, így idő hiányában az eredeti verzió kapott egy plusz groove-ot, effekteket, maszterelést, és így "készült" a Santa Maria 2000. Volt belőle rádió verzió és persze hosszú is (a dal történetében először, a készből vágva), de ez utóbbi nem jelent meg sehol, így ma is csak az én bulimban hallható.

Tudom, hogy mindennek eljön az ideje egyszer, semmi sem történik véletlenül. Az eredeti 12 sávos felvétel további tíz évig volt dobozban - ezúttal már nálam -, és amikor a Moulin Rouge-ban sokszor le kellett játszanom a régi "remixet", megint előjött az ötlet: csináljuk már meg rendesen a régit, legyen korszerű, legyen keverhető, legyen pontos, stb. Mivel már 2006 óta Ableton Live-val dolgozom, meg-  és kiismertem (na jó, csak egy kicsit...), ezért ezzel láttam neki, bár jól jött előtte egy kis bemelegítés: így lett meg a Pitbull vs. Neoton Mash-Up.

Mielőtt belevágnánk, tisztában kell lenni az 1979-es magyarországi helyzettel: akkor 12 (monó!!!) sávon tudtak rögzíteni, ezért úgy a dalokat úgy kellett megírni (sőt, hangszerelni!), hogy ez a mennyiség elég legyen. A Santa Maria esetében kicsit túlnőttek a kereten, így valóságos szabás-varrás lehetett a végső keverés, mert az eredeti 12 sávon úgy vannak elhelyezve az elemek, hogy ahol lyuk volt az egyik sávban, oda vették fel egy másik sáv egy részét, helytakarékosan. Szóvel, először ezt a 12 sávot kellett szétszedni.

Voltak persze olyan domináns elemek, mint a dob meg a basszus, ezek megkapták a teljes sávjukat, de több trombita szóló, sőt még a vokál egy része is szét volt szabdalva. Talán ma, amikor egy otthoni stúdiónak annyi sávja van, amennyit akar, fel sem tudjuk fogni az akkori helyzetet...
A daraboláshoz mankóként használtam az eredeti dalt a lemezről, ez volt tehát a dolog egyszerűbbik része, és ha nem akartam volna az egészből egy gyorsabb, kvantált, tehát keverhető verziót kreálni, már dobhattam is volna az effekteket az eredeti sávokra. Én persze feladtam magamnak a leckét - remélem megérte...

Miután megvolt a darabolás, következett a warpolás, ami azt jelenti, hogy minden egyes darabot szépen hozzá kellett igazítani az új, 124 BPM-es tempóhoz, ami már heteket vett el az életemből (az egészet 2010. februárjában kezdtem el, és nyárra végeztem). Persze volt közben pihenés, hogy amikor folytatom a munkát, "friss" legyen a fülem. Íme egy screenshot arról, ami végül lett belőle:

Persze a warpolással még koránt sincs vége a munkának, sőt! Most kezdődik csak igazán! Készül ilyenkor a dalból sokféle keverés, azokat számon kell tartani, tudni, hogy melyikben mi változott a másikhoz képest, és persze a kész anyagot tesztelni kell nagy hangosításon is (hát persze, hogy a Moulin-ben...)

Addig próbálkoztam, amíg végül elégedett lettem az eredménnyel, hiszen minden megvolt, amit szerettem volna: kvantált, pontos ütem amit már lehet keverni, 2010-es hangzás, és a dal vége, mert azt elfelejtettem mondani, hogy az eredeti ugyebár szépen elhalkult, de az klubban nem az igazi. Na, megvolt minden, ami a remake-hez kell, csak hosszú verzió nem. Az a következő kihívás!

Ha sikerült mindenkivel beszélnem, akinek az engedélye szükséges, akkor letölthető lesz a dal, addig el kell jönni meghallgatni a Moulin Rouge-ba...