• Nagyember on Facebook
  • Nagyember on Instagram
  • Nagyember on Twitter
  • Nagyember on Hearthis
  • Nagyember on iTunes
  • Nagyember on Deezer

© 1998-2020 Kovács Nagyember László. Minden jog fenntartva, utánközlés kizárólag a forrás megjelölésével!

Vendég - látás. (Vagy mi...)

Nyilván a látásukkal lehet a baj, mert más indok nincs arra, hogy miért megy ez olyan nehézkesen. Sok szórakozóhelyen jártam már, de valamilyen hungarikum lehet az, hogy pár üdítő kivételtől eltekintve rengeteg mosolytalan, kedvetlen, pikírt, sőt olykor bunkó fel- és kiszolgálóval találkoztam.

Mi lehet az oka annak, hogy azok, akik a vendégből élnek, ilyen "anti" hozzáállást tanúsítanak? Egyáltalán, velük van a baj?

Miért morózusak a pultosok? (A kép illusztráció - pexels.com.)

Van egy kínai (?) mondás, de az is lehet, hogy csak Internet graffiti, viszont igazságtartalmát mindenképpen osztom:

"Ha nem tudsz mosolyogni, ne nyiss üzletet!"

Itt tulajdonképpen be is fejezhetném, mert szerintem ebben minden benne van, de azért kibontom. Alapvető kommunikációs elem két ember között a mosoly: ez a gesztus képes a legtöbb pozitív érzelmet kimutatni, s mint ilyen, tökéletes pl. a kapcsolatfelvételre, de a pszichológiából tudjuk, hogy konfliktusok kezelésére is kiválóan alkalmas, továbbá - mégiscsak a vendéglátóról beszélünk - pénzt is lehet keresni vele.

Számtalan alkalommal álltam valahol egy pult mellett (mondjuk vendég lemezlovasként, amíg vártam a fellépésemre) és figyeltem, hogy miként megy ez az adott helyen. Láttam olyan pultost, aki háttal (!) állt a vendégeknek, karba fonta a kezét (testbeszéd!), és a nap végén valószínűleg nem volt kifejezetten elégedett a fizetésével, mert mondjuk a forgalom sem olyan volt.

Ha ketten voltak, akkor már beszélgetni is tudtak - természetesen a vendégnek minimum félig háttal -, és akkor ott van még a telefon, arra is csak rá kellett nézni, hogy nem írt-e valaki. (Dolgoztam olyan helyen is, ahol meló előtt le kellett adni a mobilokat.)

Mindeközben figyeltem a vendéget, aki olykor - szó szerint - lobogtatta a pénzét, mondván: "hahó, el akarom költeni!"

Aki meg abból él, hogy elköltik nála, az ignorál.

Nem értem.

Itt jegyzem meg, hogy már arra is láttam "pofa vágást", amikor a vendég - a kiszolgálás minősíthetetlen színvonala miatt - nem adott jattot.


Kívülről nézve ez nekem, aki az adott szórakozóhelyen - még ha csak a fellépésem idejére is, de - az ottani csapat tagja vagyok, kvázi kollégám a pultos, kifejezetten szégyellni való. Én kiteszem a lelkemet, mert szeretem a szakmámat, fontos számomra az, hogy a vendég jól érezze magát, a kolléga pedig beleszarik.

Nyilván, egy pultosnak is lehet rossz napja, lehet elégedetlen az életével, a fizetésével, de ez kit érdekel? A pultost érdekli, ha a vendégnek rossz napja van, és úgy kér inni, hogy "aggyá' má' egy sört b_zmeg!"? Nem érdekli, sőt, nyilván fel is háborodna a hangvétel miatt, jogosan.


Vezetőként azt tanultam, hogy a kollégákon csak azt lehet számon kérni, amit korábban egyértelműen elmondtak nekik. Fel is merül a kérdés: mit tesznek az üzletvezetők, amikor felvesznek valakit? Elmondják az illetőnek, hogy hogyan kell a pultban viselkedni? Hogyan kell állni, nézni, kommunikálni a vendéggel? Vagy feltételezik, hogy a jelentkező eleve tudja ezt? Az egyik gyakan elkövetett hiba amúgy az, amikor a vezető azt hiszi, hogy a kolléga "úgyis tudja". Nem, mert az első felelősségrevonáskor az lesz a válasz az illető részéről, hogy "hát, ezt nekem nem mondta senki."

Nem vezetői tréninget akarnék én itt tartani (illetve, szívesen, van az a pénz...), csak azt nem értem, hogy ilyen elemi (alap) igazságokat miért nem értenek/tesznek magukévá azok, akik ebben az iparágban dolgoznak? Nem szeretnek fel- vagy kiszolgálni? Oké, semmi gond, de akkor keressenek maguknak olyan munkát, amit szeretnek, ne rontsák mások kedvét olyan kulcs pozícióban, mint egy klubban a pultos, akinek munkája alapján az egész klubot megítélik! (Persze, a DJ alapján is ítélhetnek, de ez az írás most a felszolgálókról szól.)

Van még egy apróság, amit illene számításba venni: a "pultosság" szól ám a külcsínről is rendesen! Akit kitesznek a kirakatba, annak ki kell(ene) kinéznie valahogy, és sajnos ezt sem mindenhol sikerül meglépni. Nyilván, meglehetősen szubjektív, hogy ki milyennek látja a másikat, de én most olyan dolgokra gondolok, mint pl. a feszes ruci alól kibuggyanó háj karika, vagy az arc tatarozás határát súroló smink, kitaposott edző cipő, hiányo fogazat, testszag, stb. Oké, legyen valaki mondjuk duci, kövér, de akkor a pultba öltözzön okosan! Megint eszembe jut, hogy hol van ilyenkor az "ű-vé"? (Az üzletvezető szlenges kifejezése volt ez valamikor...) Miért nem szól Herminának, hogy kicsit figyeljen már oda magára? Hát ő is a saját bevételének az ellensége? (Egyébként van a másik véglet: a barna kenyérre sült szolicica, aki persze jól néz ki, de saját magával sem áll szóba, hát még a vendéggel...)


Persze, már hallom is a szokásos választ:

"meg kell elégedni azzal, ami van, mert nincs ember!"

Ennek a munkának is van szépsége. (Illusztráció.)

Amúgy, miért nincs? Derogál a munka? A kétkezi munka? Nincs ember, akinek kedve lenne más emberekkel foglalkozni? Nincs ennek a munkának semmi szépsége? Fárasztó az éjszakázás? Hülyék a vendégek? Hangos a zene? Nem lehet eleget keresni? (Amúgy, mennyi is az az elég?)

Mert abban biztos vagyok, hogy külföldön többet fizetnek, de azt is tudom, hogy ugyanakkor vannak elvárások is: pl. a fentebb említett mosoly, öltözködés, kultúra, hozzáállás, stb. Persze, akinek nem jó itt, az nyugodtan próbáljon szerencsét odakint! De ha csak azért megy külföldre, mert több a fizu, a mosolya - ha lesz - ott sem lesz őszinte. És azt nem csak a vendég érzi meg, hanem a forgalom is.


Nagyon kiváncsi lennék az érintettek véleményére is, nyugodtan üzenjen, aki úgy érzi, kérésre akár név nélkül is szívesen adnék teret a reakcióknak, érveknek, ellenérveknek.