Figyelem ezt a fickót már egy ideje, és tetszik amit csinál: szoktam is mondogatni, hogy hasonló dalokat vesz elő, mint amilyeneket én is terveztem, de sose jutottam el odáig, jól szólnak a zenéi, élvezet nézni, ahogy a stúdióban dolgozik, az imázsa abszolút pozitív. De akkor miért "áldozat"?
A drezdai születésű srác Tino Piontek nem is annyira régen kezdte: 2013-ban tört be a 'My House' című dallal, azonnal Beatport No. 1 lett, a többit meg már tudjuk.
És szerintem a Beatport No. 1 után vált áldozattá, sőt megkockáztatom, hogy az állatorvosi ló tipikus esete lett.
PDM ugyanis producerként került fel a Beatportra, a "gond" azonban az, hogy manapság az emberek mindjárt látni is akarják azt, akinek a dalára táncolnak, ezért be kellett lépnie a DJ-k (előadók?) világába, ahová szerintem ő nem akart, meg a producerek úgy általában sem akarnak. Azért lesznek producerek, mert a színpadi magamutogatás és csillogás idegen tőlük, de van bennük zene, amit ki akarnak adni magukból.
DJ-nek lenni egészen más. Kell hozzá jó adag exhibicionizmus, pszichológiai érzék, "vezetői" erények, ez a világ alapvetően extrovertált. Az alkotás folyamata pedig épp az ellenkezője.
Szóval...
Ha a fenti kép alatti szövegre kattintotok, elindul PDM-nek az a szettje, ahonnan a fotót kimásoltam. Megnéztem más fellépéseit is, és kialakult a véleményem: ha producerként 10/10 pontot kapna, a klasszikus értelemben vett lemezlovas teljesítmény nálam gyenge "kettes alá". Semmi szórakoztatás, semmi - fentebb emlegetett - exhibicionizmus, PDM egyszerűen csak áll a pultban leszegett fejjel, a potméterekbe menekül, a felhallgatóját igazgatja, mímeli a DJ-zést, nem kommunikál a közönséggel, az egész lénye azt sugallja, hogy kényelmetlen neki a reflektorfény, nem nagyon tudja, hogy mit kéne csinálni klasszikus lemezlovasként. Persze, honnan is tudná?
És szerintem ez nem az ő hibája, és ezért nevezem áldozatnak: kénytelen (?) menni, hisz a Beatport-os sikerek után gondolom pillanatok alatt lett tele a naptárja, ráadásul a fellépésekért nagyságrendekkel többet kap, mint ami a jogdíjakból becsorog. Egyetlen szerencséje, hogy mivel nem vonzza a csillogás, (egyelőre?) meg tudja védeni magát attól, aminek Avicii konkrétan halálos áldozata lett: a svéd zsenit 28 éves korára teljesen bedarálta a biznisz, pedig ő is szívesebben lett volna producer, mint DJ. Az életéről készült dokumentumfilmben be is vallja, hogy "szégyenlős", és "nem szeret a figyelem középpontjában lenni". (Magyar felirattal megnézheted ITT.)
Márpedig egy DJ nem lehet szégyenlős, és helye a figyelem középpontjában van.
A két munka tehát teljesen más, a metsző halmaz ráadásul nem a klubban van: egy fellépésen ugyanis nem tudsz ötletet meríteni abból, ahogy otthon VST-ket tekergettél, viszont egy klubos élmény inspiráció lehet a következő dalodhoz.
Ehhez azonban nem kell feltétlenül pult mögé állni, elég elmenni, és töltekezni. Az ember figyelheti a közönséget, és nem kell feszengenie.
Ráadásul PDM helyzete nem egyedi.
Itt van például egy másik zseniális producer, Dimitri From Paris. Az alábbi képet egy korábbi live szettjéből szedtem ki, ő egy fokkal többet mozog, mint PDM, de piros kardigánban, (ásványvizes palackkal) diszkózni? Nyilván nem kell mondanom, hogy produceri munkáinak nagy rajongója vagyok, sőt a remixei miatt már-már a muzsikusok közé sorolom, mert jószerével "áthangszereli" a rá bízott dalokat pusztán az eredeti sávok megvariálásával. Biztos vagyok benne, hogy ő is jobban érzi magát a stúdióban, amikor kedvére szórakozhat régi diszkó dalokkal! De pultban? Klasszikus DJ-ként? Nem érzem, hogy szétveti a "performanszer energia"...
Hőn szeretett szakmám (hogy egyértelmű legyen, a lemezlovas szakma) válságban van: egyre kevesebb olyanról tudok, aki valamelyik nagy név mellett tanulhatott volna, önjelöltekből azonban nincs hiány, ők autodidakta módon képezik magukat, ha egyáltalán képezik magukat... Aztán itt vannak a producerek, akik megint csak nem DJ-k (tisztelet a kivételnek), így teljes a kavarodás, ennek eredménye, hogy bár nem sok helyre járok, de ahol mostanság megfordultam, színvonaltalan, ötlettelen, technikailag gyenge ad hoc "produkciókat" hallottam.
Lehet, hogy megint el kellene kezdeni tanítani ezt a szakmát?
Kinek lenne kedve például tőlem tanulni?
És egyáltalán, mit gondoltok a fentiekről?
Nektek, a közönségnek fontos, hogy ki áll a pultban, vagy mindegy, csak pia legyen? Megnézitek a flyer-t, ahol szerepel a DJ neve, vagy csak úgy elindultok esténként?
És persze: mit szólnak a kollégák?