Miről mesél ez a kép?

Közhely, hogy egy kép többet mond ezer szónál... Nem tudom hány szóból áll majd ez a bejegyzés, de a látszólag átlagos kép láttán előjöttek az emlékek. Mérföldkő ez a kép, illetve a vonatkozó történések, le is jegyzem őket legott.

Terrace of Hotel Sofitel, Budapest Hungary. Sunset.
Délutáni csendélet a Sofitel teraszán, 2014. június 12.-én.

A kép 2014. június 12.-én készült a Lánchíd pesti hídfőjénél található Sofitel Hotel teraszán. Aznap kezdtem, ez volt az első zenélésem itt.


Aztán, mint kiderült, az utolsó is.


"Az úgy volt...", hogy akkoriban épp munkanélküli voltam, ezért Tihanyi Ádám barátom segített: mivel ő már dolgozott a Sofitel-ben, vitt magával engem is, hiszen tudta, hogy a Jazzy-s zenei múltam miatt (is) pont megfelelő lennék egy szálloda teraszára, délutáni, kora esti háttérzenélésre: Jazz, swing, lounge, soul, r&b... ezek mind megvoltak, és amúgy aznap a vendégek is szemmel láthatólag élvezték a színes repertoárt. Mivel őrzöm a playlistet, csak néhány név: Quincy Jones, Sade, Michael Jackson, Morcheeba, Simply Red, Sergio Mendes... ugye, hogy simán lehet erre üldögélni egy kellemes nyári napon? Szóval, megcsináltam az estét itt (csütörtökre esett), aztán másnap, 2014. június 13.-án Ádám a DiVino-ba is bevitt, pénteken ott kezdtem.

Ez utóbbi buli persze lényegesen fiatalosabb, tempósabb volt (Low Deep T, Dr. Kucho!, Candi Staton, Lykke Li, Calvin Harris...), ezért 14-én szombaton (amikor épp úton voltam Zürichbe, magyar bulira) a repülőn azon gondolkodtam, hogy milyen jó lesz ez a Sofitel, talán még valamit "közösködni" is lehetne majd a Jazzy-vel, viszont lehet, hogy a DiVino-s társaság esetleg "öregnek" talál oda, végtére is már 46 éves vagyok, ott pedig mindenki fiatalabb volt nálam, de végül arra jutottam, hogy mindegy: van munka, helyt kell állni.


Aztán a következő hetekben Ádám adta a további DiVino-s dátumokat, de Sofitel-t nem. Sejtettem, hogy valami gond van, de nem akartam rákérdezni, nehogy kellemetlen legyen, aztán végül kiderült, hogy a szűknadrágos, korai harmincas (amúgy kifejezetten antipatikus) francia menedzser fiú szerint én öreg vagyok a Sofitel teraszra, ő oda olyan DJ-t képzel el, aki ugrándozik, show-t csinál, ezért aztán nem hívtak többször. Nem tudom amúgy hallgatta-e a bulit, egyáltalán foglalkozott-e a zenével, a hangulattal, de mindegy is. Döntését meghozta.


Amitől ez a szituáció érdekessé válik, hogy ugyebár, én pont fordítva gondoltam volna...


A francia fiatalember aztán már nem sok vizet zavart itt, mert hamarosan távozott, és meg sem állt a svájci Verbier-ben található W Hotelig, ahová - ezt mindenképpen a számlájára írom - Ádámot is magával vitte. Jól tette! Amennyire emlékszem a korabeli időszakra, meg a beszélgetéseinkre, Ádámnak amúgy is "túl soulful" volt a lelkülete a lakodalmas-lépegetős magyar piachoz, így odakint ki tudott teljesülni. Tehetségét, rátermettségét bizonyítja, hogy azóta is ott van. (Csekkoljátok Adam Nova dalait a Traxsource-on!)


Azon nem érdemes elgondolkodni, hogy "mi lett volna, ha...", mert a virtuális történelem nem vezet sehová. Ráadásul jó ez így: immár hetedik éve vagyok a DiVino-s csapat büszke és (remélem) megbecsült tagja, nem hoztam szégyent annak a fejére, aki beajánlott, és mivel a történelem ismétli magát, már én is ajánlhattam kollégákat a csapatba, és ők sem hoztak szégyent a fejemre.


Nem hiszek a véletlenekben, ennek így kellett lennie.


Na, hát ez jutott eszembe a fenti kép láttán. :)

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése