...jelent meg egy szuper kis dokumentumfilm (megtekinthető IDE kattintva), ennek hatására a bennem róluk már korábban megfogalmazódott véleményemet osztom meg most veletek (ha már a srácok nem tettek bele a filmbe... ;) ).
Sajnos megismerkedésünk konkrét napja nincs meg, de más igen, például az, hogy nekik is készíthettem mixeket (erről majd a megfelelő kiadány lapján olvashattok). Meg persze megvan a szakmaiságuk.
Mivel DJ vagyok, számomra a groove nagyon fontos, és ez volt az első, amit a 'Takarítónő'-ben megfogott (hisz ezzel indul a dal). Aztán meg úgynevezett 'nyelvtannáci' is vagyok, vagyis kifejezetten kritikusan viszonyulok azokhoz, akik a magyar nyelvet választják megélhetési formának - ebbéli minőségükben a felelősségük hatalmas, hiszen komolyan képesek formálni a közbeszédet pont a fiatalok között.
Na, a zenéről: tudom, hogy Deseő Balázs a mindenesük, szerintem így ők hárman legyőzhetetlen csapatot alkotnak (csak a párhuzam kedvéért: amit Pierrot csinált a Ganxsta lemezeken, az is világszínvonalú). Minden dalban minden sound a helyén van, az arányok tökéletesek, rengeteg AC dal készült az évek során, mindegyik egyedi, a mondanivalóhoz annyira passzol a zenei környezet, hogy már fel sem tűnik. Csak az, hogy jó úgy, ahogy van.
Mivel a hip-hop zenében roppant fontos az okos samplingelés, erre is volt fülem: amikor meghallottam, hogy az '1x1' remixében imádott kedvencem George Duke 'Reach Out' c. dalának hangmintája szerepel, ujjongtam: végre, valakinek ez is eszébe jutott! Vagy hadd citáljam ide a War-tól 'You Got The Power''-t, amitől a 'Két Hétig Egyedül' kapott sajátos lendületet. A külföldi repertoár olyan széles, hogy a világ hip-hop előadói könnyedén megélnek belőle, de magyar zenekarnak magyar zenét samplingelni... na, az már kihívás is lehet!
Hát, jelentem alássan, ott is sikerült nagyon belenyúlni a tutiba: a Neoton Família 'Sámson És Delila'-jának zenei alapja húzta meg a 'Kanni-bál'-t. Tekinettel a könnyed mondanivalóra az eredeti instrumentál magas zenei színvonalára, meg persze az elkészült mű színvonalára, szerintem bátran nevezhető ez a dal a "magyar Rappers' Delight"-nak.
És akkor ezeket most fejből írtam, hát ha még jobban belemélyedtem volna a kutatásba!
És akkor itt vannak a kollaborációk! Hát milyen dalok születtek azokból is! A Ladánybene 27-tel a 'Valaki Kell' (ma simán lehetne egy seggrázós reggaeton remixet csinálni belőle, kedves remixes kedvű kollégák!), a Cotton Club Singers-szel az 'Először Mindenki Béna', és akkor az überklasszikussá vált, Somló Tamással készített 'Péntek'-ről még nem is beszéltem!
Számomra kifejezetten példaértékű amit a magyar hip-hop szcénáért tettek annak idején a Fila Rap Jam-mel, és ebbe a sorba kiválóan illeszkedik a tavalyi 'Tarolnak az emszík' c. közös mega-rap az új generáció tagjaival, amit annak ellenére élveztem, hogy kifejezetten hosszú, 10 percen át tolják a skacok a szöveget.
Pár szó a nyelvezetről is.
A rímek tökéletesek, egyáltalán nem erőltetettek, minden "nyelvfaragó" szabálynak tökéletesen megfelelnek, ez pedig azért fontos, mert aranyköpésként bekerültek a hétköznapi nyelvezetbe, így nem rögzül valami sánta, erőltetett rímpár. És ha AC dalokat hallgattok meggyőződhettek arról, hogy tényleg nem izzadtságszagú: ezekből a srácokból úgy ömlik a tökéletes lazaság, mint Kanni-bálon üvegből a pezsgő. És mivel komolyan megemelem előttük a "baseball kalapom", azonnal kiváncsivá tettek, amikor annak idején megjelent a 'Káromkodós Dal', na, vajon ebből mit hoznak ki? "Csak" az elvárt színvonalat!
S ha már itt tartunk, a társadalmi mondanivaló... Egyik korai példája a 'Ne Menj Ha H.I.V. A Lány', ami annak idején akkora "flash" volt, hogy a végén már a fiúk is unták a publicitást. Ma talán már nem is emlékszünk rá, hogy milyen frászban volt mindenki, amikor az AIDS betört...
A nyelviséghez tartozik az is, hogy a srácok mindvégig megmaradtak magyarnak abban az értelemben, hogy a lemezeken, maxikon minden, amúgy és eredetileg angolul megszokott kifejezést fonetikusan, magyarul írtak le: "remiksz", "instrumentális", "szkreccs", "emszí", stb.
Na, aki idáig elolvasta a szakmailag megalapozott ömlengésemet, annak jár egy kis bónusz...
A történet: cca. 1996, buli van a szép emlékű Music Corner klubban, a házigazda DJ Dominique, a fellépő pedig természetesen az Animal Cannibals, mindezt élőben közvetítjük a Juventus Rádióban.
Már senki nem szomjas, és a Kannibálok zenei alapja CD-ről megy, DJ Dominique pedig azt gondolja, hogy egy kicsit játszik a tempót szabályozó potméterrel, mer' az olyan vicces. A srácok pedig azonnal lereagálják. Füleljetek csak!