Az élet úgy hozta, hogy eljutottam Amszterdamba, ráadásul szabad volt a szombat estém is, ezért azt gondoltam, hogy végre szétnézek a városban. Megkérdeztem ismerősöket, kollégákat, sőt, a szálloda portását is, hogy mit ajánlanak, és bár volt több opció is, az Escape minden felsorolásban szerepelt. Nem volt kérdés, hogy elmegyek megnézni, és megtörténik velem az, ami még szinte soha: sorba állnom, és fizetnem kell, hogy bejussak egy klubba. Dehát mindent el kell kezdeni egyszer, nem?
Haladjunk időrendben, és kezdjük a bejutással. Azt már láttam a honlapjukon, hogy az alapár (aznap este 16 EUR) felett fizethetek a gyorsabb bejutásért, de ezt kihagytam, és nem bántam meg. A 11 órás nyitáskor már ott lévő 10-12 méter hosszú sor ugyanis elég gyorsan haladt, és mivel így a járda (és a rögtön a bejárattal szemben található villamosmegálló) nagy részét elfoglaltuk, a személyzetnek ezt kezelnie kellett. Két udvarias, de határozott srác terelt minket "Please, close the line!" utasításokkal, így - ha nem is zippelve, de - folyamatosan tömörítve voltunk. A bejárat előtt mindenkinek be kellett mutatnia a személyi igazolványát, én azt hittem, hogy csak a "gyerekektől" kérik el, de akkor A) vagy engem is gyereknek néztek, vagy B) a szabály mindenkire vonatkozott.
Nyilván az utóbbi. Viszont azt, aki nem volt 18 (pont előttem próbálkozott egy srác), természetesen kiterelték. Az ID-k átvizsgálása után kettéosztották a népet: a férfiak balra, a lányok egyenesen tovább mentek, ennek oka pedig a motozás volt. Mondjuk, a híresen liberális holland hozzáállásnak tudom be, hogy minket fiúkat is egy lány motozott meg, nem ellenkeztünk. Sajnos túl lehetett már pár testen, mert elég blazírt arccal tapizott. Bent jegyvásárlás, majd még egy pont, ahol ellenőrizték a jegyet, és bent is voltunk.
A ruhatár mindenkinek kötelező, de semmi gond; beadtuk a kabátot, és innen egyenesen a Big Room-ba jutottunk.
A képeken látható "Brainwash" felirat egyébként nem az esti sztár fellépő neve, hanem a szombat esti buli szlogenje, a honlapon ezt írják róla:
"The title says it all, just dance the night away, forget your weekly issues and just live your life. That is what Brainwash is all about."
Szerintem szombat este nem is kell jobban megfejteni az életet.
Mivel éjfél körül érkeztünk, érezhető volt, hogy ez még nem az igazi Brainwash, csak az előmosás, vagyis a warm-up. Nem túl hangos, de élvezhető a zene, épp a Gregory Porter-féle Liquid Spirit Captone remixe szólt, jól kezdődik az este, gondoltam. Volt időm bőven nézelődni, és azt láttam, amit otthon nem (nagyon) az ilyen jellegű bulikban: az épp 18 éves tiniktől a negyvenes nőkig mindenki felszabadutan élvezte a house zenét. Senki nem nézett ferdén/furcsán a másikra, hogy "ez mit keres itt", az egész "vibe" nagyon európai volt. Meg majdnem minden más is, de ne szaladjunk annyira előre.
A terem legalább 3 emeletnyi magas volt, és a rengeteg VIP részt alakítottak ki benne. A DJ pult mögött csak az volt, meg oldalt az emeleten, meg szemben az emeleten, de még a táctér másik oldalán is, persze elkerítve. A VIP belépő 40 euró, de ezzel csak a sort kerülöd ki, a piáért még fizetni kell, a 10 fős asztal, amihez egy üveg vodka, meg korlátlan mennyiségű üdítő jár, 1000 euró, vagyis egy százas fejenként. No, itt kezdtek megjelenni a nálunk is fellelhető "vipeskedők". Izompóló, boxos-house-os mozgás, blazírt arc, velük pedig a felpumpált mellű, és kacsaszájú nŐk. Asszem ez a fajta a legszívósabbak egyike, mindenhol megél. Akár magyarok is lehettek volna.
Éjjel egykor jött a sztár fellépő, nem tudom ki volt, mert a DJ pult nem volt annyira kiemelve, hogy látható legyen, de nem is ő volt az érdekes, hanem az MC lány, meg a szaxofonos. Utóbbi túl jólfésült, túl öltönyös, és túl szaxis volt, minden kiállásban az imázsát építette (ahogy mostanság mondjuk: "jelentősen túltolta"), alig vártam, hogy elfogyjon a levegője. Ám az MC lány fergeteges volt. Látszik egy kicsit a videóban, engem Fergie-re emlékeztetett, végig hype-olta a népet, sőt olykor énekelt is. Mivel mi csak egy órát maradtunk, arról tudok mesélni, bár lehet, hogy érdemes inkább a videót nézni. Amíg ott voltunk, egyetlen új dal sem hangzott el (!), csak régiek remixei: kezdte egy 'Shape Of You' house verzióval, aztán volt 'Renegade Master', Corona 'Rhythm Of The Night', Icona Pop 'I Don't Care', Snap 'Rhythm is A Dancer'... Tény és való, a nép kajálta. Ennyit a retróról, mi?
Ami még említést érdemel, az a DJ pulttal szemben, fent a galérián található kijelző (a videóban is látszik), amelyen azt lehetett látni, hogy éppen hány dB az annyi. 97-98-cal kezdték, a fellépő szettje felment 105-ig, de annyira jól volt megépítve a hang, hogy nem egyáltalán nem volt zavaró, és szinte mindenhol ugyanolyan intenzitással szólt
Ja, és még egy: az este különdíját a fénytechnikus kapja, aki elképsztő érzékkel és tudással használta ki a lehetőségeit, szerintem ez is látszik a videóban. Osztályzatom: csillagos ötös, megjegyzésem: kéne egy ilyen Budapestre is.