...hiszen képben kell lenni. Még mindig kavarognak bennem a gondolatok, ezért is húzódott eddig ennek a bejegyzésnek a megírása. Azon tépelődtem, hogy honnan is kezdjem, de végül úgy döntöttem, hogy időrendben haladok, aztán lesz, ami lesz. Majd leírom akkor és ott, ami (és ahol) eszembe jut.
Egy évvel ezelőtt tudtuk kilogisztikázni, hogy mindenki ráérjen, most megint sikerült, hát akkor szakértsük meg mi történik itten... (Ez a blog bejegyzés a saját véleményemet tükrözi, majd ők megírják a magukét, ha akarják.)
Szóval, a DiVino után gondoltuk becsobbanunk a Gozsduba, ott több szórakozóhelyet is meg tudunk nézni egyszerre. Át is sétáltunk, és először a Pivo-ba mentünk, ezzel a hellyel kapcsolatban már van "prior" élményem, mert dolgoztam ott pár évvel korábban. (A Pivo-val szemben éppen ezen az estén nyitott a Cat, de végül kihagytuk, látatlanban nem volt vonzó a 3000 (!) forintos belépő. Mondjuk, nem is tolongtak sokan a bejáratnál, amikor ott jártunk... Talán mi érkeztünk túl korán.)
Mint a fotón is látszik, a Pivo-ban voltak szép számmal, meglepve tapasztaltuk, hogy korábban a helyiség kvázi közepén elhelyezkedő DJ pultot átrakták a terem leghátsó végébe, de megtaláltuk. DJ Alan from Peru kollégám (akivel korábban a Moulin Rouge-ban, és a Hajógyárin dolgoztam együtt) tolta a seggrázós-reggaeton-os-rnb-s zenét. Alig tudtuk átverekedni magunkat a tömegen, de azért lejattoltunk vele. És mivel ekkor értem közel az egyik magas sugárzóhoz, csak ekkor vettem észre, hogy torzít, mint az istennyila. Ez csak azért lepett meg, mert amikor én ott dolgoztam, csak az üzletvezető nyúlhatott a hangosításhoz, ő mondta meg meddig nyomhatom, vagyis annó szó sem lehetett torzításról, erre nagyon figyeltek.
Ettől teljesen függetlenül megszomjaztunk, ezért visszaaraszoltunk a pult közelébe, és inni kértünk. Amikor befelé haladtunk, épp a Single Ladies szólt Beyoncé-tól. Ez bele is illik a fentebb vázolt (szándékolt?) irányba, azonban a váratlanul felcsendülő Coco Jamboo-t (de lehet, hogy a Macarena volt) abszolút nem értettem. Szerintem a közönség sem, mert kb. a táncparkett fele kiürült, ha most akartam volna jattolni, kényelmesen besétálhattam volna a pultig. Néztem, mint óvodás a peep show-ban, hogy akkor most ez így hogy van?
A korosztály szerintem 25+-os volt, ezért sem értettem az indokolatlan retrót (ők se nagyon), de amúgy sem volt buli. Lehet, hogy nem is ez volt a cél? (Mondjuk, a képen is látszik, hogy nem túl "erős" a fénytechnika a plafonon.)
A Pivo után a 4 Bro felé vettük az irányt (a nyitóbulis Cat előtt továbbra is nagy volt az üresség, miközben maga a Gozsdu rottyon volt emberekkel), itt viszonylag hamar bejutottunk, mert bár volt kordon, meg sorbanállás, de fel voltunk írva a listára. A 4 Bro egy L alakú helyiség, a "talpa" a Király utcánál van, a szára benyúlik a Gozsduba, ott is kell bemenni. Mivel Effendi itt (volt?) rezidens, ezért ismerte a járást, bementünk a táncterembe, ahol voltak szép számmal, és úgy vettem észre, hogy a korosztály "eggyel" idősebb, mint a Pivo-ban. Az itt dolgozó DJ-t nem ismerem, de nem irigyeltem: be volt szorítva a sarokba, én nem is tudom, hogy ha nekem kellene ott dolgoznom, hogyan férnék el...
Talán ez lehetett az oka annak, hogy - a parkettről nézve - elég kedvetlennek tűnt, és ez átragadt a közönségre is. Persze, táncikáltak, de emellett nagy volt a jövés-menés. Zeneileg úgy éreztem magam, mintha ki sem jöttem volna a Pivo-ból, kvázi ugyanott folytatódott a fentebb említett "seggrázós-reggaeton-os-rnb-s" zene. Annyit láttam a kollégából, hogy laptopról dolgozott, és ezen elgondolkodtam: ha már kezem alatt van a technika, ha már nem kell a keverésekkel bajlódni, akkor mindjárt marad(na) idő a kreativitásra (én pont ezért váltottam laptopra). Itt azonban nem összekeverve voltak a dalok, hanem egymásba úsztatva. A hang cucctól itt sem voltam elájulva, de legalább nem torzított. (Effenditől tudtam, hogy van egy alsó szint is, másik tánctérrel, de az most épp nem volt nyitva, ezért nem is tudtam megnézni.)
Itt is eltöltöttünk vagy jó 30-40 percet (javasoltam, hogy ne rohanjunk, kell az embernek egy kis időt, amíg "átérez" egy helyet). Becuppant megint egy kis sör, aztán irány a következő hely, ahol szintén fel voltunk írva.
Ennek kifejezetten örültem, mert a Story előtt (ex-Tesla) hatalmas sor állt. Szerencsére mindjárt kettő: egy a pórnépnek, és egy VIP, persze mi itt próbálkoztunk. Mondtuk a lánynak, hogy fel vagyunk írva, és hogy a lemezolvas írt fel, de ő nem találta a nevünket. Ekkor azt kérdezte: "tudsz valami üzenetet mutatni erről?" Megmutattuk neki a Messenger beszélgetésnek azt a részét, ahol a kollégával ezt letárgyaltuk, innentől kezve el is volt intézve a bejutás. VIP beengedés: expert level.
Ekkor már negyed 2 körül jártunk, mostanság ez a "peaktime" a klubokban, mint a képeken is látható, éppen így volt.
Míg az előző két hely egyértelműen "kocsma" volt (vendéglátós zsargonban ez nem egyenlő a tablettás bort árusító vidéki talponállóval, hanem az "üzlet" beceneve), ez a hely egyértelműen klubnak készült. A basszus lobogtatta a lábszáramat, a magas erős volt, de élvezhető. Ahogy mi mondjuk, a hely "rottyon volt", érkezésünkkor a DJ éppen azt üvöltötte a mikrofonba, hogy "Tegye fel a kezét, aki szereti Jennifer Lopezt!" Ekkor persze az emberek feltették a kezüket, de pár pillanattal később az élet ment tovább úgy, mint előtte.
Tudom én, hogy a pultból minden másképp látszik, a költővel élve onnan "térkép e táj", de a közönség soraiban nem volt akkora az eufória a kiabálástól. Felfigyeltünk egy csinos csajszira, aki szemmel láthatólag nagyon érezte a seggrázást, és a terem leghátsó szegletében - szó szerint a fal mellett - ropta, úgy tekerte magát, hogy nem lehetett nem észrevenni. A vizuális élmény mellett azonban szakmai segítséget is nyújtott: amikor jó zene ment, táncolt, amikor nem jó zene ment, megállt. Megállt például akkor, amikor a DJ "konferált", de folyamatosan táncolt, amikor jó zenék jöttek egymás után, közbeszéd nélkül. Tökéletesen reagált az eseményekre. (Az, hogy akkor most a buliban kell-e beszélni, megérne egy külön disputát, én itt nem ítéletet mondok, a tapasztalatomat írtam le.)
Aki volt a Teslában, az tudja, hogy az enteriőr meglehetősen indusztriális, nekem egyből az jutott eszembe, hogy itt kb. le lehetne forgatni a Penge egyik jelenetét, Wesley Snipes technóra tudná kardélre hányni a zombikat... Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez a minimalista, "betonos" környezet nekem nem passzol a forró, lüktető, nyári rnb-s zenékhez. Itt olyan hangosítás van, hogy kiválóan szólhatna mondjuk Purple Disco Machine, vagy Claptone szettje, esetleg egy classic house buli, vagy valami hasonló.
Én persze szakbarbár vagyok, nyilván ez a közönséget nem érdekli... illetve, szent meggyőződésem, hogy az ilyen aprógságok igenis számítanak, pl. az ösztönök szintjén, és alább ki is derül, hogy mire gondoltam.
Miután megittuk a szokásos sörünket, mivel és láttuk, amit látnunk kellett, elhatároztuk, hogy átsétálunk a Remix-be.
Itt természetesen sorba kellett állnunk, mert nem voltunk felírva sehová, de nincs is ezzel baj, mert ilyenkor is okosodik az ember: látja ki megy el, ki érkezik, miről beszélnek a sorban állók, hogyan kezeli a porta a részegeket, stb.
Nem volt semmi gond, bár várni kellett, de végül bejutottunk, és oltári szerencsénk volt, mert a legtöbben a bejárattal szembeni ruhatárat célozták meg, mi jobbra fordultunk, és várakozás nélkül, egyből le tudtuk tenni a kabátokat. Ilyenkor az ember szomjas, az előző sör meg már kifelé jön, úgyhogy megtettük ezt a kört is, és nem lepődtünk meg: a vécében rutinos nénik tartották fent a rendet, blazírt hangon mondták meg a támolygó vendégeknek, hogy merre van az arra. De persze, közben mindig volt kéztörlő a tartóban, meg tisztaság. Gratula!
A kisteremben kezdtünk, ott voltak kicsit kevesebben a bárpultnál, itt nagyjából ugyanazt tapasztaltam, mint egy éve: korrekt hangosítás, diszkóba való fények, mindenféle slágerek abszolút vegyesen. Igen, még mulatós is. Megbékéltem ezzel, mert ha egy hely felvállalja, akkor tegye: valószínűleg van rá igény. (Emlékszem, amikor a Moulin Rouge-ba kerültem, volt egy feltételem a Főnök felé: nem játszom mulatóst. "Nem baj" - mondta - "úgyis nyit a másik helyem, a Retropolis a Nyugatinál, oda átvisszük a mulatóst.")
Hát így nem volt mulatós a Moulinban az én rezidenciám alatt.
Itt volt, de ez nem zavart senkit, jövés-menés, tánc, italok, és - mivel már hajnal felé jártunk - pár zombi is, de az vesse rájuk az első követ, aki még nem tántorgott egy hosszúra nyúlt éjszaka után...
Mint a fenti képen is látható, hajnali fél 4-kor még kifejezetten sokan voltak a nagyteremben (is), azt kell mondanom, hogy a hellyel nem volt semmi gond. Az volt, aminek kitalálták, nem akart többnek, másnak látszani.
Diszkó, ide való fényekkel, tükrökkel, táncparkettel, páholyokkal, zenével, szórakozni vágyó közönséggel. Itt nem volt vonulás, arcoskodás, és békében megfért egymással a Beyoncé kerek popsiját idéző alkatú huszonéves az 50+-os irodistával, a gyúrós-feszülő-pólós-audis, a fiatal, busszal közlekedő tanulóval. Erre céloztam fentebb, amikor az öszönök szintjén lecsapódó tapasztalatokat említettem. Itt az elvárás teljes összhangban volt a lehetőségekkel.
Kéne a végére valami összegzés, nem?
Lássuk: ha egy pub vállaltan pub, akkor akként is kéne működnie (ez pl. a DiVino-ban kiválóan megy, ügyelünk is rá nagyon), nem pedig "wannabe" klubként. Sem az enteriőr, sem a hang, sem a fény nem teszi alkalmassá erre, csak megy a küszködés. Ha viszont egy dedikáltan klub klub, és adott belső dizájnnal rendelkezik, akkor én valamelyest passzítanám hozzá a zenét.
És bár a harmadik körre (BOB - Yellow - Ötkert) már nem maradt időnk, de a fentiek fényében már értem, hogy miért kérdezik gyakran a DiVino-s vendégek, hogy "hová mehetünk tovább, ahol ilyen zene van? Tudtok valami jó helyet?" (Sosem szoktam konkrét helyet ajánlani, mert annyira nem ismerem egyiket sem, ezért általában azzal ütöm el a dolgot, hogy "háááát, ilyen zene nincs máshol, csak nálunk.")
Aki nem hiszi, járjon utánam. 😃