Magyarország legbarátságosabb fesztiváljának büszke résztvevője vagyok immár negyedik éve. 2014-ben úgy mentem le, hogy a fizetett bulik mellé Effendi barátommal bevállaltuk a medencés partikat is, merő lelkesedésből. Azt vélelmeztük ugyanis - az akkor épp szárnyait bontogató City Grooves formációnk keretein belül -, hogy az igényes house zenének igenis van közönsége, de csak akkor, ha valahol egyáltalán találkozik ezekkel a muzsikákkal, alkalma lesz megismerni, megérteni és megszeretni.
2014 nyarán még “csak” azt tapasztaltuk, hogy az emberek láthatóan jól érezték magukat, egy évvel később viszont - legnagyobb meglepetésünkre - két lány jött oda megkérdezni, hogy “ugye ti vagytok azok, akik tavaly is olyan jó zenét játszottatok?”
Ezt azért kéretik feldolgozni: két, látszólag nem is a célcsoportba tartozó, húszas éveinek elején járó lány EGY ÉVVEL KÉSŐBB emlékezett arra, hogy itt tavaly milyen jó zene volt. Nem a buliban, hanem délután 3-kor a medence partján. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy ugyanabban az évben kaptunk olyan véleményt is, hogy “miért nem szól ilyen zene este is, miért csak a veretés megy?”, akkor akár elégedettek is lehetnénk.
Én, és ézt kifejezetten egyes szám első személyben írom, a 2017-es tapasztalatok alapján most azt mondom, hogy a helyzet nem javult, tehát nem vagyok elégedett. A közönséggel továbbra sincs baj, még mindig vevők (lennének) a jó zenére, és látni rajtuk, hogy évezik a medencés partit. Ugyanakkor azt is megértem, hogy kell a veretés, láttam a fiatalokon, hogy mindenáron ki akarják sütni a felgyülemlett feszkót/stresszt, végül is erről szól egy ilyen fesztivál, de nekem az arányokkal volt bajom. Igaz, hogy csak szerdán és csütörtökön voltam lent, de annak alapján (és engedtessék meg, hogy ehhez még 25 év tapasztalatát hozzávegyem) azt mondom, hogy túl lett tolva. Nem, nem a szervezők által, ők a koncepciót úgy rakták össze, hogy annak stimmelnie kellett volna, hanem bizonyos résztvevők által, akik vélhetőleg nem voltak tisztában a saját pozíciójukkal. A szituációt - és az általános gyakorlatot - jól szemlélteti a Partyképes Fiatalember produkciója, aki szerda este 9-től dolgozott, mögött a line-up pedig: Effendi, Bárány, Andro, Katapult DJ. A FB Live videóból is láthattátok, hogy negyed 11-kor, amikor a buli még sehol nem tartott, és a közönség is épp csak kezdett összeverődni ő már egy órája csapatta, és nem is kicsit, mintha nem lett volna más opció. (A videót nem tudtam beágyazni, de IDE KATTINTVA megnézhetitek.)
Még azt is értem, hogy hozott magával videóst, aki úgy vette fel, mintha peaktime sztár lenne, és lábai előtt heverne a szcéna, hiszen kell a lájk, meg a látszatbaszatás, de ezt egy hivatását komolyan gondoló lemezlovas nem helyezheti előrébb a bulinál. Mielőtt fellép, el kell gondolkodnia, hogy hol a helye a szakmában (meg az este során), hogy ki következik utána, annak hogyan illene átadni a bulit, és ahhoz, hogy adott idő alatt el is juttassa oda a közönséget, mit kellene játszania. Nem csak az ő hibája, ha ezt nem tudja, ki tudja kitől és hogyan tanult (ha egyáltalán), amúgy meg más fiatalokon is láttam, hogy a pultban állni számukra egyet jelent a plafonig hype-pal, függetlenül attól, hogy délután 2 óra van-e, vagy hajnali 4. Emlékszem, volt már példa arra is, hogy a főszervezőnek konkrétan rá kellett szólnia DJ Önjelöltre, hogy vegyen má’ vissza egy kicsit a lendületből…
A veretés tökéletes szakmai megvalósítását Bárány produkciója hozta: igaz, nála majdnem mindegy, hogy mit játszik, a benne feszülő, és a színpadon elemi erővel kitörő energiabomba még a Despacito-t és képes lenne eladni. És miközben nekem - zeneileg - egyetlen massza volt a szettje (mentségemre szolgáljon, hogy már jó ideje nem követem a progressive vonalat), a hangulat nem volt kérdéses: ha nem akarnám megsérteni, még azt is mondhatnám, hogy ha valami, hát ez valódi Fergeteg Party volt.
Andrót mindeddig nem ismertem személyesen, de bemutatkozás után az volt a véleményem, hogy abszolút pozitív kisugárzású, szakmáját szerető, kollégáit tisztelő ember. Ami viszont a szettjét illeti, nekem nem zene volt, hanem gépzaj, pedig azt hittem elég nyitott vagyok zeneileg. El is elbizonytalanodtam eme saját véleményemen, de ilyenkor mindig van némi fogódzó, hiszen amit játszik, az egyértelműen nem nekem szól: figyelni kell a közönséget, ha nekik tetszik a produkció, akkor vélhetőleg velem van a baj. És velem volt, a fiatalok ugyanis azokat a “dalokat”, amik nekem nem mondtak semmit kívülről fújták, képben (és hangulatban) voltak, úgyhogy meg kellett nyugodnom, és elkönyvelnem, hogy megint öregedtem egy évet. :) De Andro jó helyen és jó időben szólt, ott már volt helye a szettjének.
Az utána következő Katapult DJ produkciója ugyanakkor egyedi a magyar piacon, a szervezők tökéletes érzékkel tették őket hajnali 3 órára, egy ilyen pörgős fesztiválon kvázi napkeltére már tényleg az kell, hogy ez emberből kicsapják a maradék maradékát is. És ez megvolt, a srácok apait-anyait beleadtak még eme késői órán is, becsületükre váljék, hogy fáradtságot, kiégettséget, unalmat nem éreztem rajtuk, talán csak azt, hogy - finoman szólva - magukat sem kímélték, márint (szét)csapatásilag. Sajnos, a minden bizonnyal tökéletes warm-up-ot nem hallottam, mert azt Effendi barátom produkálta, én pedig egy másik sátorban dolgoztam ugyanekkor, de megbeszéltük előtte, szóval tudom mi volt: barátom és nagyra becsült kollégégám képbe helyezte magát: mikor is leszek színpadon? Mennyit? Ki jön utánam? Ő mit játszik, vagyis hová kell úgy eljuttatnom a közönséget, hogy minden klappoljon? Ezekre a kérdésekre válaszolva neki ki is jött a megfelelő szett. Pont úgy, ahogy fentebb hiányoltam. Elkérjem a playlistet?
S hogy mit szűrtem le a magam számára ebből a két napból, és négy (és fél) buliból? Először is azt, hogy a fiatalságnak továbbra is lenne igénye minőségi muzsikára, de A) ezzel vagy nem találkozik a többi kollégánál/rezidensnél/rádióban/itt-ott, vagy B) találkozik, de csak elvétve, és a minőség hangja elvész a mennyiség zajában. Sziklaszilárdan hiszem, hogy kell egy altenatíva, vagy “B terv” is a veretés mellé, ez egy létező piaci szegmens, de nem látom, hogy ki nyomulna be ide hitelesen. Az East Fest szervezőinek nyitottságát dícséri, hogy immár négy éve bízzák ránk teljesen, hogy mit és hogyan játszunk a medence partján (vagy este, a “nagy” buliban”), és eddig nem kellett csalódniuk, vagyis a modell működik.
A közönség tőlünk, lemezlovasoktól várja az iránymutatást, nekünk kell(ene) a különböző Top 10-es listákon túl is élményt szolgáltatni, látókört szélesíteni, ízlést formálni. És amikor idáig jutok a gondolataimban, akkor egyből azok a klub tulajok, üzletvezetők jutnak eszembe, akik mindebből egy kukkot sem értenek, csak annyit, hogy “a haverom haverja ingyen, vagy max. ötezerér’ megcsinálja neked a bulit, és szervez embereket is.” (Asszem ez egy külön bejegyzés témája kell legyen…)
Még jó, hogy van #EastFest, igaz, évente csak egyszer.