Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy bekerültem a Műszaki Egyetem Új Vár Klubjába. Bár szakmai fejlődésem fontos időszaka volt ez, azonban én akkor úgy éltem meg a munkát, hogy "szórakoztassuk a népet!" Mivel mindez jó régen történt, érdemes kicsit bővebben írni a körülményekről, a hangulatról, az akkori klub életről.
Az Új Vár Klubban már teljesen átálltam a bakelit lemezekre (a Regében voltak még kazettáim), és a klasszikus lemezlovas munkára: keverés és konferálás. A buli két emeleten zajlott: fent kezdődött úgy fél 10 tájban, és lent fejeződött be hajnali fél 3-kor. Igen, fél 3-kor! (Általános volt, hogy emiatt zárás után tőlünk sokan mentek át pl. a lényegesen tovább nyitva tartó óbudai High Life-ba.) Annyira "old szkúl" volt a buli, hogy félidőben még két lassúval is megszakítottuk a táncot - és ezt a közönség akkoriban (el)bírta! Az első felvételem ebből az időszakból 1992. augusztus 18-a volt, kazettára - mi másra? - vettem fel kétszer 45 percet. Aztán jött a hosszabb megoldás: Hi-Fi sztereó videó magnóval VHS kazettára rögzítettünk, hiszen azon 180 perc is elfért egyben. Ez történt pl. 1992 szilveszterén is. Egészen pontosan az Előszilveszteri buliban, ugyanis a Vár Klubban az volt a szokás, hogy a klubot egész évben üzemeltető egyetemisták szilveszterkor maguk is szórakozni akartak, ezért aznap zárt körű volt a rendezvény, a kiemelt bulit mindig december 30-án tartották.
Az Új Vár Klub földszintjén akkoriban voltak koncertek is, rendszeres fellépő volt többek között a Tátrai Band, vagy éppen a Skorpió. Buli előtt érkeztek beállni-próbálni, és miközben az első emeleten már elkezdődött a buli, lent is a húrok közé csaptak. A koncert után kezdődött a lenti party, és senkit nem zavart, hogy a koncert hangosítás leszerelése is "zenére ment". Amikor nem volt koncert, a buli előtti "warm up" egy 30 perces rock & roll blokk volt, ezt elődöm, Török Jani hagyta rám. Amíg ott dolgoztam, a rocky állandó volt - és hogy nyugodtan tudjak "fogyasztani"- , itthon raktam össze a fél órás blokkokat először kazettára, aztán CD-re.
Mint említettem, bakelitről dolgoztam, két zöldséges rekeszben voltak a lemezek, és ennyi. Ez nagyjából 250 maxit jelent, ebből oldottam meg a pénteket és a szombatot is, ma már nem is nagyon tudom hogyan... Ha belegondolok, hogy ma a laptopon van kábé 5000 dal, és olykor így is gondban vagyok, még kevésbé értem az egészet. Akkoriban még nem volt tökéletes a keverés - nem is lehetett, a legtöbb dal nem volt kvantálva -, de valahogy mégis ment a buli, az emberek minden hétvégén hosszú, 10-15 méteres sorokban várták, hogy bejuthassanak. Kár, hogy erről csak a fejemben van fotó... :)
A klub életében 1993 nyarán komoly törés történt. Az épülettel kvázi szemben egy ismert és népszerű humorista lakott, aki megelégelte a parkolóban buli előtt/alatt/után nyüzsgő zajos tömeget, és lakótársaival közösen addig intézkedett, amíg végül bezáratta a klubot. Munka nélkül maradtam, de szerencsére hamarosan Agárdon, a Nádas Discoban húztam a talp alá valót azon a nyáron. Persze a Vár Klub ügyét sem hagytuk annyiban: elkezdtünk aláírásokat gyűjteni a környéken, ígértünk fűt-fát a lakóknak, csillagokat az égről, és végül sikerült elérnünk, hogy ősszel újra kinyithassunk. Amire ennyi év távlatából emlékszem, az az volt, hogy az újranyitás után a bulikból már kimaradt a "középső" két lassú, és fél 3 helyett 3-ig voltunk nyitva. Ekkor már kezdtek feltűnni azok a dance zenekarok, akik aztán a mai retró velejét adják: Kozmix, Hip Hop Boyz, FLM, Bon Bon, Ámokfutók, UFO, stb. Az élő koncertek helyét szép lassan ezek a csapatok vették át, de ez mindenkinek tetszett, a közönség is átalakult. A klub hagyományos, téli nyitva tartása mellett volt egy nyári is: a kollégium ugyanis a szünidős időszakban hostel-ként üzemelt, tehát tele volt fiatalokkal. Hétköznap csak az emelet volt nyitva, a földszinti tánctérbe asztalokat raktak, és ott iszogatott az, aki nem akart táncolni. Emlékszem, voltak "tematikus" esték is: Madonna, Michael Jackson, ilyenkor ezektől a művészektől több maxit vittem be, és játszottam.
1995-ben, amikor már a Juventus Rádióban dolgoztam, vettem egy Pioneer CDJ 500-at, hiszen a rádió miatt CD-ket is elkezdtem vásárolni. Azt is fel tudom idézni, hogy az N-Trance 'Stayin' Alive' volt az a dal, amit először CD-ről játszottam, de annyira nem éreztem ezt a "fílinget', hogy ki akartam dobni a CD játszót a pultból mérgemben. Persze nem menekülhettem, innentől kezdve megállíthatatlanul sodródtam a CD irányába, de mondom, ebben komoly szerepe volt a rádiónak. Arra már nem emlékszem, hogy pontosan mikor váltottam véglegesen, de az biztos, hogy először két 500-as került a pultba, majd pár év múlva jöttek a "százasok", aztán azokból három lett, hogy még jobban lehessen mixelni - csak egy dolog maradt: a klasszikus Dynacord keverő, amely 1989-től 2001-ig szolgált becsülettel.
A Mixcloud-on meghallgatható annak a 2000-ben felvett bulinak a vágott változata, melyből kiderül mi is ment ott hétről-hétre. Mint a leírásból is kiderül, a keverések eredetiek, csak a dalokat rövidítettem le, hogy a rádióban beleférjen 60 perces órába. Szerintem elég "cool" a tracklista, nem? Tom Jones, Moloko, Neoton Família, George Michael, Triple X, Marc Anthony...
Ez itt a legrégebbi felvételem az Új Várból, a dátum 1993. április 9.