Az előző bejegyzés arról szólt, hogy miért nem dolgozom a fővárosban, a poszt végére pedig betettem egy részletet a 2019-es Borfesztiválos szettemből, kvázi igazolásképpen, milyen is az amikor én a fővárosban dolgozom, "nehezített pályán". Ám, már a buli alatt is felmerültek bennem gondolatok, és mivel szakmaiak, gondoltam megosztom veletek is.
Azért is írom le ezt az egészet, mert jó példája annak, hogy az embernek - bizonyos határokon belül - mindig alkalmazkodnia kell a helyzethez, már persze akkor, ha nem olyan nagy sztár, hogy mindenhol ugyanazt a szettet nyomja le, rosszabb esetben előre összemixelve.
Szóval, a Borfesztiválon a Jazzy Rádió színeiben - és színpadán - jelentem meg. Azért települtünk ki oda, hogy találkozhassunk célközönségünk egy részével, hiszen a 30-35+-os korcsoportból ott tényleg sokan megjelentek. És ha már összefutunk, építsük egy kicsit a a rádió imázsát azzal, hogy megmutatjuk: a Jazzy "érzés" jó dolog, a rádió barátságos, pozitív, szerethető, a Jazzy bulik pedig megtáncoltatnak.
Ez eddig nem is nehéz feladat, főleg nekem, aki alapító tag (és programigazgató) vagyok, ha valaki képben van azzal kapcsolatban, hogy milyen zenék mennek a Jazzy-n, akkor az én vagyok. Vagyis, a rendezvényt letudhattam volna azzal, hogy kiválasztom a játszási listánk legnépszerűbb darabjait (a hivatalos Spotify playlist-et is én kezelem), és szépen, a háttérben eljátszom ezeket, mindenki teljes megelégedésére: klasszikus swing, kis lounge, pár bossa, esetleg electro swing feldolgozás nyakon öntve funky-val, fél hangerővel, meghúzódva a háttérben.
Az én napom azonban a szombat volt, márpedig a szombat este a bulizás felszentelt ideje, vagyis úgy gondoltam, hogy nem csak "jazzy-s"-nek kell lenni, de egyértelműen bulisnak is. Higgyétek el, ezzel sem lehet engem zavarba hozni, pedig a közönség nem csak Jazzy kedvelőkből áll, sok a külföldi, akiknek semmit sem mond a logónk, vagyis, egy kifejezetten heterogén társaságnak kell olyan bulit tartani, hogy a bulis kecske, és a jazzy-s imázs-káposzta is megmaradjon.
A feladatot úgy oldottam meg, hogy az elején "felnőtt" zenéket játszottam: Toto - 'Georgy Porgy', Earth Wind & Fire - 'Fantasy', Ed Sheeran - 'Don't', meg hasonlók. Utóbbit ugyan nem játsszuk a rádióban, de a színvonala simán jazzy.
Aztán ahogy telt az idő, és a vendégek gyűltek (és fogyasztottak!!!), könnyebb dolgom lett: velem szemben telepedett le 4 amerikai lány, akiknek lehetett játszani. Egyértelmű volt, hogy ha őket megfogom, jönni fognak a többiek is, ezért népszerű, "odaát" is kedvelt soul-funk dalokat játszottam mid tempóban, már kicsirt hangosabban: Hot Chocolate You Sexy Thing, Lionel Richie All Night Long, Aretha Franklin R.E.S.P.E.C.T., ez még mind belefér a Jazzy-be is. Nálunk nem megy, de a Bob Marley-féle Could You Be Loved-ot is szerették, és ekkor már 6-8 ember táncikált a színpad előtt.
És még az eső sem esett.
Végig észben tartottam, hogy mások is vannak ott, nem csak Jazzy-sek, ezért további olyan igényes dalokat is betettem, amik nálunk a rádióban nem mennek, de a célközönségünk szereti őket: pl. Daft Punk 'Get Lucky', vagy Jennifer Lopez 'Jenny From The Block.'
Menet közben a közönség is belejött, ráéreztek arra, hogy itt buli lesz, ezért - főleg, és érthető módon a külföldiek - olyan dalokkal is betaláltak, amiket itt nem játszhattam le (pl. rock), ebből is látszik, hogy tényleg nem tudták milyen standnál vannak, de ez nem baj. Mondtam is nekik, hogy én itt egy alapvetően jazzy-s rádiót képviselek, ezért a stílusoknak van határa. Megértették, és továbbra is jól érezték magukat.
Sejtettem, hogy a buli ott érkezik fordulóponthoz, amikor elkezed esni az eső. Nem tudtam előre, hogy vajon mindenki elmenekül-e, vagy készültek esőkabáttal, esernyővel, stb....? Szerencsére ekkor már nem csak bennem volt bor, hanem a közönségben is elegendő, ezért - továbbra is a kecske-káposzta elvet szem előtt tartva - kicsit szélesítettem (meg hangosítottam), a bulis zenék irányába. Ami az este folyamán abszolút nem Jazzy dal volt, az az 'It's Raining Men', de abban reménykedtem, hogy majd elnézik nekem ezt a nyilvánvaló poén, a szakadő eső miatt.
Íme (ha nem indul, kattints IDE!):
Végig azon a határon lavíroztam, hogy ne legyek vállalhatatlanul "nem jazzy-s", de buli mindenképpen legyen. Sikerült, mert nagyon sokan maradtak, és buliztak (és fogyasztottak!!!) egészen éjfélig. Sőt, a környezetemben lévő standoknál is táncolt a személyzet, egyikük névjegykártyát kért, mert "aki ekkora esőben itt tudja tartani az embereket, arra nekünk szükségünk van".
Nem budapesti volt.